Mostanában nem lelem a helyem megint. Nem az emberekkel van gond (bár lehet velük is...) hanem velem... ezt eddig is tudtam hogy nem vagyok normális... de hogy ennyire.
Most is itt ülök a rétes felet, amit anya csinált és itatom az egereket.
Nem tudom eldönteni mi fáj jobban, az hogy apa beszélt, vagy az hogy ez milyen érzéseket váltott ki belőlem... nem voltam képes teljesíteni a magam számára kiszabott kvótát, és mások ezt nem érzik milyen rossz érzés. Mert ők csak azt látják, hogy többet teljesítettem mint eddig. Pedig nem... nem teljesítem a megfelelő mennyiséget. feladtam jó pár dogot hogy tudjak koncentrálni és mi lett belőle? az hogy nem vagyok jó semmire.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése