Egy kis szeretett... ma mindenki az ölelésről érintésről beszél... Nekem is jól esne egy kis szeretett, biztos kapok, csak nem veszem észre... vajon miért?
Mert az érintés elmarad csak az érzés van meg.
Az érzés.. melyet fizikai megtestesítés nem követ.
Nagyon úgy érzem itt az ideje egy ilyen posztnak is a videóra.. elvégre azért van hogy erről is akár írjak...
könnyeimet törölgetve nézem a videót.. és magamhoz ölelem a párnámat melyet már évek óta ágyamban kell tartanom hisz anélkül nem lehet aludni. Ha érintés nincs pótlékot keresünk, pl.: párnát takarót, rongyocskát... ki mit hoz magával a gyerek korából.
Ez állt a videónál:
Csak egy kis szeretetre van szüksége, amit máshogy nem kap meg – Nagyon megható videó
Senki nem gondolná, mit keres egy aranyos macinak
öltözött ember egy forgalmas utca kellős közepén. Mozdulatlanul vár,
nézi az embereket, ahogy elmennek mellette, mindaddig amíg szét nem
tárja a karját egy nagy maci ölelésre. Nagyon megható, ahogy sorra öleli
az embereket, kicsiket és időseket egyaránt. Senki nem gondolná, hogy a
jelmez alatt egy fogyatékossággal élő ember van, akinek csak egy kis
szeretetre van szüksége, amit így könnyedén megkap az emberektől.
Nem bírtam úgy végig nézni a videót hogy ne sírtam volna el magam...
ezzel párhuzamban elolvastam egy cikket ami szintén ma került a kezembe és az érintésről szólt...
Vasárnap az emberek a szeretetre gondolnak?
Ezek után elém került egy olyan üzenet szövege ami szintén el gondolkodtató... miért kell az embereknek felhívni a figyelmét arra hogy ki kell tartani? hogy tovább kell lépni? hogy szeretni is jó dolog?
Itt a szöveg teljesen át másolva:
Az összes barátomnak szól, legyen az közeli, vagy csak ismerős. Van az az életszakasz, amikor az ember nehéz időkön megy át. Az élet nem könnyű. Csak néhány gondolat megemlítésre: tudtad, hogy a legerősebb emberek általában a legérzékenyebbek is? Vagy, hogy azok az emberek, akik a legtöbb kedvességet nyújtják az elsők, akikkel durván bánnak mások? Tudtad, hogy azok, akik mindig másokkal törődnek, általában a leginkább törődésre méltóak? Tudtad, hogy a szeretlek, sajnálom és a segíts, a három legnehezebb dolog kimondani? Néha csak azért, mert valaki boldognak tűnik, keresztül kell látnod a mosolyán, hogy észrevedd, milyen fájdalomban lehet. Barátaim, ismerőseim, akiket éppen most foglalkoztat valami, indítsunk el egy lavinát. Mindannyiunknak szüksége van pozitív megerősítésekre. Ha nem látom a poszttal a neved, megértem, de megkérhetnék mindenki mást, bárhol is vagytok, hogy másoljátok ki ezt a státuszt (CTRL-C, CTRL-V) támogatásként azokért, akiknek családi problémájuk van, egészségügyi -, munkabeli küzdelmekkel vívódnak vagy bármilyen aggodalmuk van, azokért, akiknek szükségük van valaki törődésére. Tegyük meg magunkért, mert senki sem immúnis! Remélem, minden barátom falán viszont fogom ezt látni, már csak a morális támogatásért is. Tudom, lesz, aki megteszi! Én ezt egy barátért tettem meg, és Te is megteheted. Másold át ezt a szöveget CTRL-C, CTRL-V-vel, ne pedig a megoszt gombbal! Élj egyszer az életben.
ezek után bele botlottam egy olyan dologba hogy 100 napon keresztül képet raknak fel hogy azon a napon mi volt az ami boldoggá tette az illetőt...
Kiéhezett társadalom lettünk
Ki vagyunk éhezve mindenre mai egy kicsit is a boldogsághoz szeretethez törődéshez kapcsolódik
Igen... ki vagyunk éhezve a törődésre...
Ma rám lett szólva hogy ne bántsam ne viselkedjek úgy hogy viselkedem... nem értettem miért is vagyok olyan undok a húgommal míg rá nem jöttem... félek...
félek hogy felnő
félek hogy elmegy...
félek hogy nem lesz már az én kis húgom.. hanem nagy lesz és már nem fog velem foglalkozni.. nem jön ide néha kicsit egy kis törtödéért.. nem bújik az ágyamba mert itt jobban lehet aludni mint az ő szobájában...
Nem fog hozzám jönni hogy anya megint morog, apa kiabál... és nem ül le mögém az ágyra hogy figyelje ahogy gépezek... nézzük a filmet...
Megijedtem hogy a hörcsögöm nem örök életű... öregszik és múlik az idő... felettem is el szárnyal az idő, pedig olyan sok mindent szeretnék megtenni... Idegennek érzem magam a saját testemben, nézem ahogy múlik az idő körülöttem mintha rólam tudomást se venne pedig rajtam is fog...
Álltam a sorban.. megnéztek.. kiakadtak... mert nem minden könyvét olvasom az írónak akinek a dedikálására vártunk... csak azokat amik tetszettek... és közöltem többször is hogy nem tetszett az egyik sorozat... nem vagyunk egyformák kérem!
Nem állok be a sorba!
Siránkozom!
Igen is szabad siratnom hogy elvesztenek érzem magam!
Elvesztettem magam... mert nem találom a helyem... csupa fiatalabbal vagyok körül véve és velük találom meg a hangot.. az idősebbekkel nem nagyon megy. Idegen vagyok köztük.. és mikor megtudják az ifjak hány éves vagyok el fordulnak hogy de öreg vagyok hozzájuk...
Miért?
Miért lennék öreg.. csak azért mert nem akkor születtem mint ők?
Pedig...
És tényleg... öregebb vagyok mint ők, kicsit máshogy is neveltek... nekem furcsa a családom... könyvekkel van tele a polcom, mindent olvastam már... nem tudok annyit a gép előtt ülni.. mégis itt töltöm őseim szerint a legtöbb időt...
Mégis hiányzik az érintés...
A cikket olvasva diagnózist készítettem magamba... és felállítottam a diagnózist... én se kapom meg a megfelelő adagot. ezét van az hogy mai napig a pokimmal alszom, van egy párnám amit már lassan 20 éve nyüstölök, és ezért van az is hogy mindig tele van az ágyam mindennel... plüssök párnák takarók... több mint amit használok... És a folytonos kényszer az érintésre... megérintem a barátaim vállát hogy érezzék törödök velük, viszont azt nem szeretem ha engem érintenek meg...
Elhúzódom bizonyos emberek érintésétől bizonyos szituációkban... és kifejezetten nem szeretem ha olyan helyen érnek hozzám ami zavar... pedig teljesen természetesnek kéne lennie...
Azt hiszem megyek vár egy két film hogy végig nézzem őket.. mert nem birok magammal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése