Na jó nem egészen a vízkereszten hanem az első TDK konferenciámon... voltak lányok akiknek nem az első előadásuk volt így nagyon szépen össze szedetten viselkedtek.
Mi pedig mint kezdők dadogtunk, kétségbe estünk és nyöszörögtünk...
Anyukámnak a reakciói aranyosak voltak... legalábbis amit utána mesélt el.
Most már nem emlékszem rá mi volt a dolog... nem emlékszem rá mit mondtam el, kiürült a fejem és most még álmomban se tudom mit kéne tennem.
Vagyis tudom... tanulni a következő megmérettetésre ami itt van a nyakamon... pénteken.
Na de hogy ne csak rossz jó is legyen:
Haza érkeztünk anyuval a TDK-ról, ettem pár nikumant mert készítettem a hétvégén.
Aztán bekapcsoltam a gépet, hogy jót beszélgetek majd, erre eldőltem az ágyon mert fát a fejem és úgy be szundikáltam mint a sicc.
Valamikor 9 körül felkomáltam hogy jaj a vacsora, lemaradok, erre kiderült hogy anyuék már étkeztek, nélkülem, pedig próbáltak felkelteni, csak nem jött össze.
Apa haza jött neki elmeséltem a történetet hogyan is készültünk a TDK-ra... az izgulásokban anya ki segített, és akkor tudtam meg hogy halasra izgultam magam... halasra mint hogy hidegtálam és nyirkos... hát khm ez furcsa volt mint hasonlat de jót kuncogtam rajta.
Egyébiránt meg egész jó volt amit előadtam, és mosolygósan édesen bele zavarodtam de a tanárok nem vették zokon tekintve hogy kicsit ... hihi... zavarban voltam.
Jó volt azért.
Na de most megyek mert még tanulni kell holnap, és korán jön a reggel, szóval irány az ágy... nem előbb a fürdőszoba, (szimat) pfuujj... mosakodni! (ez van akkor ha az ember izgul, hideg verejtékes lesz)
Szép álmokat...
Nekem még agyalnom kell ezen a vackon de egy hétig tuti békén hagynak vele (^.^) (addig nyugodtan el felejthetem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése