Két ünnep között

Néha elcsodálkozom mennyire macerás a két ünnep között létezni... Hát rá kellet ébrednem hogy nem. Egyáltalán nem a macerássága a problémás hanem az hogy egyszeregyen nincs nyugta az embernek. Elvesztettem az idő érzéskémet... és most nem találom a helyem.

Annyi doglom lenne, de egyszerűen nincs kedvem létezni se.

Elvesztenek érzem magam most ebben a formában.

Vajon mi romlott el?

Áh elromlani semmi nem romlott el.

A karácsony egy lótás futás volt... 20-21-22.én dolgoztam, mert mért ne alapon kell a pénz. Aztán 23.-án át mentem barátos nőmhöz mert megígértem neki, hogy a szünetben meglátogatom.

Végül nagy nehezen haza találtam 23.án este. 24.én anya a belünket is kitaposva takaríttatott. Szóval kinyaltuk a lakást nagyjából. Még így is maradtak helyek amik kimaradtak. Aztán este Karácsonyozás... Nem mondom hogy rossz lett volna mert azért családi ünnep és családdal lenni jó érzés volt.

Ajándékozás... éneklés stb.

Aztán vacsora.

Anya sírva fakadt a fa alatt ajándékosztás után. Nem értettem miért.... Hisz mi mind boldogok voltunk azzal, amit kaptunk. Nem értem miért akar mindig toronyórát lánccal előteremteni. Hisz nincs rá szükség.

Könyvet ugyan nem kaptam, de majd veszek magamnak, most úgy is van az a sorozat, amiért oda vagyok... majd megveszem :) és elkönyvelem karácsonyi ajándéknak.

Ezek után persze 25.én megjelent M. hogy akkor vele is karácsonyozzak... anya végül bele ment. Nagyon nehezen és neheztelt is érte rám.

Végül délután 2re megérkeztünk M-hez és neki estünk a karácsonyi előkészületeknek. Takarítani nem kellett azt már meg csinálta előbb. Karácsonyfa díszítés, akkor jöttek a süti sütés meg vacsora készítése… Egyik se egyszerű mulatság mégis megcsináltuk. Aztán túl éltük. Az ajándékozás sokkal jobb volt már... énekeltünk meg vacsoráztunk utána mentünk át és ajándékoztuk meg egymást.

Aranyos volt. Sok kedves ajándékot adott apróságokat és én is olyan dolgokkal leptem meg.

26.án reggel haza buszozás, mert megyünk nagycsaládos találkozóra… Ki pusztavámra, mert ott gyűlik össze mindenki.

Persze ez se megy zökkenőmentesen. Végül csak oda jutottunk.

Annyira fáradt voltam már az alvás hiánytól és rohangálástól, hogy már nem törődtem semmivel. Simán elaludtam a pamlagon a beszámoló alatt.

Végül ajándék osztás és a végeredmény… Kaptam egy mp3mat amit azóta se tudok használni. Mert nem kompatíbilis a gépemmel. Oda se neki… elvégre van még régi… de hogy hova lett a kupakja? Mindegy.

Lassan elkap megint a hév, és végre tudok írni.. végre tudom egymásba fűzni a szavakat végre látom ételmét annak amit csinálok…

Azt hiszem, megyek, és még irkálok egy keveset elvégre jó sztori ki kívánkozik… hogy mikor fogok el jutni oda, hogy még a videót is bekaraokézzam azt passzolom J

Még posztot is kéne írnom a MiNi CP világára is.

Ne feledjük el hogy ajándékozni jó még ha csak egy képes lap az egész, annak is örül valaki.