Szenvedve ettől próbálok a jövőre koncentrálni.
Ezek a számok járnak a fejemben:
Hány cédula egy élet... Annyira igaz és egyre igazabb lesz!
Ma volt a meló helyen kis zene beszűrődés, ez is a számok kötött volt, muszáj vagyok belinkelni, mert egyszerűen nem tudok ellenállni neki.... Nem voltam sose nagy rocker, de szeretem a zenét, és a nemzet csótánya mindig is jó számokat dolgozott fel.
Dolgos hétköznapok... Mégse tudok pihenni, holnap is munka, bár nem hosszú időre.
De igazabából mástól nem tudok pihenni...
Az örökös megfelelési kényszer... és egyre jobban... Nem tudok mindenkinek megfelelni, és egyre kevesebben akarnak úgy elfogadni ahogy vagyok... ez fáj.
Nem is tudom miért írok most... de talán mert épp békén vagyok hagyva és sajgok.. fáj a lábam, a lelkem, a testem...
Megyek játszok még kicsit a hangjegyekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése