Elkámpicsorodtam teljesen...
Meg buktam.. megbuktam mint barátnő. Nem vagyok képese boldoggá tenni azt akit szeretnék. Képtelen vagyok olyan mértékűre fogyni mint amilyenre szeretnék.
Nem tudok úgy kinézni ahogy szeretné... nem tudok feszülős ruhát hordani jó ízzel míg úgy érzem magam mint egy túl súlyos víziló bébi... kb. 6tonnásan.
Kapom az ívet hogy dagadt vagyok és meg kaptam azt is, hogy nem jó velem utcára lépni mert rossz rám nézni... Ezek után meg fordul a fejemben hogy akkor én már nem is vagyok elég kívánatos a számára. Keressen egy olyan lányt aki eléggé dekoratív... sajnálom én képtelen vagyok elég jól kinézni.
Ültem a buszon hazafelé és le ült velem szemben egy leányzó. Végig néztem rajta és kétségbe eshettem volna.
Csinos volt, trendi haj és most divatos ruha bár a szolidabbik fajtából.
Mégis ahogy ott ült előttem... rá kellet jönnöm az élet egy színjáték.... És a színpad az egész világ. Az igazi érzések már nem számítanak, csak az a fontos ami kívül van, senki nem kíváncsi arra ami igazán belül van.
hogy azért hogy mások el fogadnak úgy nézzek ki mint egy cirkuszi papagáj.
Nem.
Nem vagyok rá képes.
Képtelen vagyok a társadalomnak megfelelő viselkedésre. Nem tudok úgy kinézni mint ahogy kéne.
Ami még rosszabb ezzel csak el keserítem azokat akiket szeretek...
De ha meg akarnak változtatni nem is annak szeretnek ami aki vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése