Ismét egy szép hétfőt hagyhatok magam mögött. szeretem a hétfőket... és akinek nem ment át hát közlöm ez irónia... nagyon mély és nagyon hűm... hogy lehet meg fogalmazni azt nagyon szépen hogy mindenki el mehet a búbánatba és hagyjon békén a világ összes embere? nem tudom valahogy így érzem magam hogy hagyjanak békén. minden nagyon szépen jól indult apa csomagolt nekem szendvicset ami megjegyzem ritka és nagyon örültem neki... aztán jött a nap az óra örültem mert értettem az anyagot és még jobban örültem hogy a tanárnő megdicsért. (Igen én még ilyen hülye gyerek vagyok aki örül annak ha meg dicsérik) aztán fel hívtam anyámat nem is tudom milyen inditatásból... de azt hiszem azért mert nem lett jó az átlagom és nem kapok ösztöndíjat... igen ez volt az oka. Nem kapok ösztöndíjat... és ezért mondta hogy menyek fel hozzá mert vett fel pénzt és hogy amire kell nekem arra ad.
Eddig teljesen normális menetrend. kértem pénzt ad. Felmentem hozzá a munka helyére mert nem volt messze a sulitól. belépek közli velem madárijesztő vagyok. nagyon jól esett eddig is tudtam hoyg nem nézi jó szemmel azt ahogy öltözök de hoyg még le is maláriaterjesztői... nos igen itt egy hatalmas szakadék a két és nézett között. de még nem vagyunk a végén. túlesek azon hogy madárijesztő és el jó pofizom rákenem hoyg reggel korán volt még és nem láttam ki a fejemből. azt nem kell anyának tudnia hoyg én ilyen maláriaterjesztőnek érzem jól magam mert így vagyok önmagam, nem lehetek az akinek ő akar mert az nem én vagyok!
Aztán megkapom a pénzt mondja még maradjak egy pillanat. oké kiebrudalom magam a konyhába és várok. ki jön az egyik kolleginája váltunk pár szót anya is befut. és el mond mindenfélének. mert nem csinálok semmit itthon semmi értelmeset.
Nem csinálok semmi érdemlegeset otthon, nem tanulok mert ugye nem kaptam ösztöndíjasat nem mosok (nem tudom használni a gépet) nem takarítok (elegem van abból hoyg csak én csináljam és senki nem segít és ha megkérem mondjuk a húgom hogy segítsen akkor az a válasza hoyg nem mert csináljam meg egyedül mikor kicsit erélyesebben kérem akkor meg anya szól rám hoyg ne neveljem) nem mosogatok (halomban állt a mosatlan és este nem voltam rá hajlandó hoyg elmossam) mit hagytam ki? nem tudom de majd jönni fog az is.
Nem tudja milyen szar érzés az rájönni, hogy fabatkát se ér az életed hogy semmi értelmes kézzel fogható álmod nincs. Minden terved és jövő képed lóg a levegőben vagy még ott sem a nagy semmiben mert nem vagy képes ép eszű realista gondolkodásra.
Aztán haza jövök a hegy mosatlant el mosom... mintha mi se történt volna fel teregetek mert meg lettem rá "kérve" és itt ülök a gép előtt megint mert képtelen vagyok a bennem fortyog érzelmektől koncentrálni ara hoyg én most tulajdonképpen tanulni akartam és átmenni azokból a szörnyű tárgyakból amik várnak rám. És megint el jutottam arra a szintre hoyg megérte ez nekem? megérte újra be ülni az iskola padba? megérte még itthon maradni anyáékkal? megéri az a diploma hogy megőszüljek, öregebbnek nézzenek mint amennyi vagyok, hogy kikészüljek érzelmileg, lelkileg, testileg? Mért érné ez meg egy rohadt diploma? és egyébként is ez az egész anyám álma nem az enyém. én író akartam lenni... és még csak az írás se megy úgy ahogy kéne...
Elfáradtam...
Azt hiszem még megpróbálok élni kicsit ha nem megy nem baj még talán megérem hogy a húgomnak gyereke szülessen én pedig macskás vén lányként esetleg özvegyként meg halljak...
Na ez meg a másik... az álmok a vágyak és hogy egyszer nekem is lesz valamim...
Ott van párom... Nevezzük most M-nek mert utálom folyton leírni, hogy párom...
Ott van M és meséli az álmait... én is elképzelek pár képet hoyg milyen lenne a jövőm, erre beletrancsíroz... mért megy neki az álmaimnak nem tudom talán mert nem vagyunk tökéletesek mi is vétünk hibát és inkább nem hiteget, én se merek elé állni hogy figyi ezt találtam ki...
Nem tervezek hosszútávra csak álmodom róla... "Álmodtam egy világról" - EDDA
Álmodtam egy olyan világról ahol közösen élünk és képtelen vagyok neki bevallani hoyg szeretném, hogy ezt szeretném folytatni mert nem akarok rajta élősködni és ha sokáig lesz még ez a húzza-vonna akkor anya el fogja marni mellölem mert már megtette nem egyszer. majdnem minden kapcsolatomnak én voltam a bűnöse, és majdnem minden kapocslatomnak anyám vetett véget, na nem szó szerint de ö adta meg a végső döfést nekem hoyg haljon meg az ami talán sose volt.
Egyszer voltam szerelmes, de nagyon... két évig... nem is csak 22 hónapig voltunk együtt... és abból is csak 20volt a szép. amikor én még úgy éreztem minden rendben van amikor még azt hittem soha jobbat amikor még reméltem hogy együtt fogunk lakást venni hoyg össze költözünk és akár még gyerekünk is lesz majd egyszer. Ifjú voltam bohó és 19 éves. 19 évesen azt hittem enyém a világ, tévedtem, nem enyém és még csak nem is lesz soha. Soha nem fogok el jutni arra a szintre ahova szeretnék mert más nem fogja helyettem megcsinálni, nem fogják kiadni a könyvemet ha nem mászok utána (és nem fogok, mert mért tenném? nincs még kész)
Álmodtam egy világot ahol nem élem meg a 45öt sem ahol nem lesz se kapcsolatom se semmim csak egy macskám aki csak és kizárólag a kajáért meg a pocak vakargatásért szeret. de legalább azért szeret...
Álmodtam olyan világot is ahol családanya vagyok tudok főzni szeretik amiket el készítek, anyám végre nem nyaggat folyton hoyg csináld meg ezt meg azt, a húgom hozzám jön segítségért van egy vendégszoba a barátnőimnek ahova jöhetnek mert sokat meg fordulnak nálam otthon vagyok és otthoni a munkám is ami írás, mondhatni eléggé elismert író vagyok. és mikor felébredek rájövök hoyg bilibe lóg a kezem. nincs munkám nincs pénzem anyám folyton nyaggat és még az írás se megy mert nyaggatva vagyok stresszelek és szenvedek.
És anyám jön azzal a szöveggel hoyg ö biza mindent megadott nekem. és igaza van mert mindent megadott nekem, szeretettet, lehetőségeket hogy utazzak, ételt (nem is akármilyeneket hanem nagyon finomakat), ruhát (még akkor is ha utálja azt ahogy öltözöm), tetőt a fejem fölé ahol ki alakíthattam a saját kis birodalmam a saját ketyeréimmel. Csodás gyerek korom van volt... egy valamit nem adott meg... és ezt sok szülő elfelejti... szabadságot, döntés képességre való hajlamot.
Nem vagyok képes döntéseket meg hozni, függök az anyámtól mert képtelen vagyok döntést hozni egyedül és ha egyedül hozok döntést az átlagban rosszul sül el amiben persze benne van anyám keze csak ezt mindig utólag tudom meg, vagy nem is tudom meg csak sejtem.
Igen most úgy tűnik mindenért őt okolom, valahol mélyen a lelkem mélyén tudom, hogy igaza van és azt is tudom, hogy én vagyok a hibás, mert nem vagyok elég akaratos. Hogy menekülök a vita helyzetektől, utálom a hangos beszédet (bár én kitűnően ordítok de hogy velem ordítsanak mondhatni jogtalanul azt nem szeretem)
Persze mikor el jutok odáig hogy akkor most a sarkamra állok jön egy két poén jön egy két mosoly és már nem is baj...
Na igen a mosoly...
Mondta a kolleginájának hogy folyton a gép előtt ülök és csak nevetgélek meg sms-ezek... meg mit tudja ő mit csinálok. Ha tudná.... ha tudná hogy már csak sírni vagyok képes őszintén nem mondana ilyeneket.
Nagyon rég nem nevettem őszintén, heherészek meg hahotázok, de nem nevetek. mosolyogni is mosolygok... mert az még talán nem olyan kifacsart mint most a szívem, és még talán megy őszintén.
Azt hiszem egyelőre el fogyott a szuflám és még teregetni is kell menni mert meg lettem rá "kérve", és még kakaót is szeretnék inni, mert azt hiszem most megérdemlem ennyi lelki bántalom után, ja meg még tanulni se ártana és harminc példa az harminc példa és nem szabad feladnom az első után mert számon fogja kérni a tanár szerdán és ha minden igaz akkor kedden nem akarok haza jönni...
Kérdezte is anyám hogy mért kerülöm... nem mondtam meg neki mert nem akarom megbántani és nem akarok megbántódni nem akarom huszadszorra is meg hallgatni ugyan azt a monológot és nem akarok félbe szakított mondatokba fulladni.
Azt hiszem kicsit elegem volt az anyámból.... lehet... nem tudom...
Na megyek a dolgomra.. lehet még írok de most egyelőre ennyi elég volt belőlem...
Szebb hétfőket mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése