Most volt a 93. könyv hét Budapesten a Vörösmarty téren és a Duna-korzón. Rengeteg bódé, stand, és program várta a látogatókat, na és persze könyvek!
A látogatásomról készítettem egy kis beszámolót amit >>ITT<< nézhetsz meg.
De úgy éreztem szükségem van a jól be vált szöveges beszámolóra is.
Hogy miért? Nagyon egyszerű rá a válasz, előbb volt az írásom, mint a mozgó képes dolog... :D Egyébként pedig vannak dolgok, amik kimaradtak a videóból, vagy csak szimplán nem éreztem szükségét oda belerakni, mert sokkal személyesebb élmény volt, mint gondolnánk.
Szóval kezdjük a legelején... úgy volt hogy lesz felügyeletem... hát nem lett, sajnos mind két helyen lemondták a gyerek felvigyázást ahol kértem. Nem esett jól a páromnak, hogy egyedül maradt a kölkökkel... ez van, sajnálom..
Nekem viszont szükségem volt arra hogy kilépjek "egyedül" a házból, és végre egy kicsit olyan dolgokkal foglalkozzak, ami érdekel, és olyan emberekkel találkozzak akik hasonlóan kicsit örültek mint én :D
Szóval csütörtökön mentem be elsőnek, először is barátnőmet látogattam meg, aki szintén kb szoba fogságban van, de jó volt látni, nem mertem sokáig feltartani igy csak egy órácskát voltam ott. Utána indultam húgomhoz, hogy megnézzem hol dolgozik, és természetesen mit. Nagyon izgi egyébként a szakmája! Sokkal izgibb mint az enyém. Tehát bepillantást nyertem egy új világba, nagyon csodálom a türelmét, amit az a sok kis izé meg követel. Remélem jó szakember lesz belőle.
Miután végzett, villire szálltunk és neki indultunk a nagy világnak. Először is segítettek ajándékot venni páromnak, akinek volt születésnapja másnap, és totálisan el voltam úszva.. mit lehet venni neki? Végül találtam egy dolgot, de segítettek is benne. Leültünk a bevásárló központban és megebédeltünk. (én nem reggeliztem, ők még nem ebédeltek - húgom meg a párja) Persze az eső közben eleredt úgy, hogy még jó, hogy nem mentünk ki a teraszra vagy mire... hogy milyen fura helyeket is ismernek... és itt sikerült bemennem végre egy újságoshoz! (350ft) Rengeteg cuccal felszerelkezve elindultunk a Vörösmarty térre. Nem hittem volna egyébként hogy sikerül... Nem gondoltam volna, hogy már az első nap kijutok! Annyira meglepő volt a dolog. A sok stand, a sok könyv... elvarázsolt teljesen.
És leszakadt az ég. Alig néztünk meg pár bódét, és könyvet, vissza startoltunk egy kis beugró alá és vártuk, hogy az egyórás zuhé elvonuljon. Jókat nevettünk, én át pakoltam egy kicsit a szatyrom, mert persze mikor máskor veszek születésnapi ajándékot, gyerek ruhát és egyéb más apróságot, hát nem máskor mikor utána megyünk ki könyv hétre... leszögezném, hogy nekem teljesen váratlan volt a bevásárlás után, hogy még ki tudtunk menni. Szóval esett az eső és örültünk mint majom a farkának, mert se eső kabát, se esernyő, se vízhatlan cipő nem volt a tarsolyunkban. Nem baj, egy óra ácsingózás után csendesedett a dolog és végre mentünk tovább.
Körbe körbe kóricáltunk, nézegettük a könyveket, persze nagyon esőre állt a lába, néhány helyen a pulton kint lévő könyvekből le le törölgettünk egy két borítót, mert beázott a ponyva alatt. Minden eladó nagyon örült mikor megkérdeztük van e valami, amivel esetleg letörölhetjük a vizet.
Aztán persze megtaláltuk azt a kiadó standot ahol a Japán tündér meséket árultak. Az eladók nagyon aranyosak voltak, beszélgetésbe elegyedünk, kicsit meg is zavartuk a fiatalabb férfit, aki mint kiderült, a molyra írta a szövegezését a könyvnek, amiért megálltunk ott, kérdezték hogy olvastam e értékelést vagy valami, hát nem... én nem olvastam értékelést, nem olvastam semmilyen csillagozást, csak a fül szöveget, ami ott fel volt tüntetve. Annak kapcsán kezdett el érdekelni a könyv. Persze ott volt még a másik négy könyv is. Így lamentáltam elég sokat hogy akkor ez most kell vagy nem kell... Végül annyira belemelegedtünk a dologba, hogy húgommal karöltve jól megzavartuk szegény srácot... 4 könyvet kértünk külön, de kétszer, ez picit be tett neki... Annyira aranyos volt mikor zavarba jött. Annyira aranyos volt a másik úr is, aki végül is ránk "tukmálta" mind a négy könyvet (^-^)
Itt jól meg könnyebbült a pénztárcám, jó kis sokkot is kaptam... te jó ég mennyit költök én könyvekre (tehát a könnyebb érthetőségért nem zsákba macska... itt van a Digibooknál ennyit költöttem: 13400Ft)
Végül mosolyogva tovább kóricáltunk, húgom több helyen megállt nézelődött, én is követtem példáját, egyszer csak felhívta a figyelmem hogy a Gabo könyvekre kedvezmény van. Kapva kaptam az alkalmon át startoltunk az előzőleg már nézet standhoz.
Még mikor esőre állt a lába akkor voltunk ott jól be voltak már bugyolálva a könyvek, akkor kérdeztem meg, hogy milyenek is a The Witcher könyvek. és rosszul mondom a videóban, nem az első kiadás, viszont legalább nem is a filmes, hanem a második kiadás festett borítójával sikerült megtalálni, és megvenni a könyvet. (Gabo kiadó: 6384ft) És akkor itt van az hogy miért is nem az egész sorozatot vettem meg.. nos azért mert nincs helyem és nincs kedvem megint olvasatlan könyvekkel fájdítani a szívem. Szóval csak két kötetet vettem meg. Majd megveszem ha meg lesz a könyves polcom... most így is a dobozokban tárolom az összes könyvem, nem túl jó érzés.
Kivégezvén a gabó standját, húgom felkiált hogy keressük meg az új 21. század kiadót, lógó nyelvel mentem utána.
Tegyük hozzá hogy módszeresen néztük körbe a teret, először a külső kört utána a belső kört. Végül csak meg találtuk a kis drágát. Míg a húgom vásárolt nagy elánnal, addig én felcsillanó szemmel megláttam a dobozos könyvet... 1000ft/db.. na ez jó ! Nem akartam sokat költeni csak 3 könyvet választottam ki, azok voltak olyanok hogy ennyit már megérnek, és miért is ne olvashatnám el őket. úgy hogy annál a standnál 3000ft-t hagytam csak ott.
Ezek után nagy nehezen elindultunk haza.... még otthon elkészítettem gyorsban a videót hogy friss legyen az élmény, amit persze párom egy morranással elintézett, hogy miért is hagytam egyedül a gyerekekkel, és egyébként is hogy képzelem én azt hogy elmegyek.
Nem esett jól, én vigyorogva mutogattam, hogy mi mindent vettem és mennyire örültem előre, hogy a születésnapi ajándéka is meg van és, hogy hátha örülni fog annak is. Nos ebből az lett, hogy le tromfolt, és nem érdekelte mit mondok.
A videóra azért még össze szedtem a pozitív energiáimat, és megpróbáltam mindent össze szedni fejben.
Akkor a csütörtöki számolás: 13400+6384+3000+350=23134
Pénteken szülinapozás volt, és hulla lettem igy is úgy is.
Szombaton reggel késve keltem mert későn tudtam fektetni is. Szóval elaludtam, és rohanvást távoztam, egy mogorva ember mellől, aki két búgócsigát kapott meg. Ők elmentek repülő napra Dunakeszire. Remélem élvezték azt a programot.
A buszt elértem, és szerencsére se a kamerát se a többit nem sikerült itthon hagynom.
Már nagyon izgultam... Húgommal találkoztunk aztán kis bevásárlás és start ki a helyszínre ahol össze szedtük a barátnőjét, akkor derült ki számomra, hogy van egy olyan, hogy Duna-korzó... hát felfedeztem azt is... Sajnálatomra először csak egyedül, mert persze húgomnak és barátnőjének jelenése volt az egyik kiadónál, készülnek valami könyv kiadásra, abban én nem akartam zavaró tényező lenni, és ott lenni és csak úgy lenni, így én el kóricáltam addig.
Egyedül annyira nem volt buli nézegetni a standokat, nem volt annyi bátorságom sajnos... Azért igy is sikerült félre rakatnom húgomnak egy könyvet, és én is találtam magamnak még 4 másikat, a Könyvtündérnél ahol is találtam egy olyan fa dobozt amire az volt írva hogy minden könyv 600ft... hát hmmm ki vagyok én... sárkány meg mese könyv meg jóga... kipróbáljuk, így ott hagytam 2400 ft-t
Ezek után még kóricáltam készítettem videót meg amit úgy egyedül még volt kedvem és nagyon vártam hogy vissza kapjam a társaságom... Végül jöttek a lányok is, és mentünk dedikálásra, álltunk a sorban és vártunk. Sorra kerültünk, és addig is néztem a könyvet húgom kezében, és igazából irigyeltem, hogy megvette és dedikáltatja... kezdett megfogalmazódni az érzés... aztán át a másik sorba... és ott megálltam egy pillanatra, a húgom nagyon dicsérte azt az írónőt, hát úgy gondoltam kipróbálom én is. Megvettem az első kötetet (3000 ft) és ha már volt rá lehetőségem dedikáltattam. Furcsa érzés volt.... Jó érzés.... Kicsit sajnálom még most is hogy a másik sorban nem volt elég erőm (és eszem) hogy elrohanjak megvenni az írónő könyvét és magamnak is dedikáltassam... Majd valamikor kölcsön kérem húgomtól, vagy ha annyira megtetszik megveszem magamnak, de ez már csak a késő bánat és a lemondó sóhaj utáni rész.
Ezek után mentünk tovább, és ugyan Vanda már nagyon éhes volt, még vissza mentünk a Duna-korzóra mert félre rakott könyvért vissza szerettem volna citálni húgom, és ha már ott voltunk akkor megvette a sárkányos könyvet is ami nekem is meg van, és ha már ott voltam én is kikerestem a könyvtündérnél két szatyrot... (1320ft) Utána megláttuk a könyv szütyőket ami totálisan elkerülte a figyelmem, és ha már ott voltunk akkor neki álltunk mazsolázni. Kiválasztottam két könyv tokot, meg segítettem a többieknek is választani... ott hagytam 5600 ft-ot. Aztán el siettünk végül enni, mert már mindenki éhes volt, és már jól esett volna le ülni az egész délelőttös talpalás után.
Akkor a számolási rész:2400+3000+1320+5600=12320
A mekibe rengetegen voltak... de tényleg... csak 20perc volt míg kész lett a kajánk... befaltuk és mentünk tovább.
Ekkor érkezett egy telefon hogy aki elvileg vigyázott volna délután az nem tud vigyázni... mert betegség van... hát jó.. .hívom párom hogy akkor mi legyen... végül kitaláljuk hogy ők még repülő napon, és ha indulna munkába felhív, igyekeztem a továbbiakat élvezni.
Dedikálást folytattuk és amíg vártuk a dedikálót megtaláltuk Edmundot, aki egy nagyon aranyos könyvjelzővel jutalmazta kedves nézőit akik oda mertek menni hozzá, mi pedig képet kértünk tőle.
Nagyon aranyos volt, és nagyon örült nekünk... Neki is bevallottam hogy hathatós közreműködése van abban hogy elkezdtem foglalkozni a videózással.
Húgom dedikáltatott, és míg álltunk a sorban megláttuk Evelint... de nem álltunk ki a sorból, inkább elengedtük a dolgot... de amint végzett húgom rohantunk hátha megtaláltjuk. Sajnos nem jártunk sikerrel. Viszont Csabát a könyvelem csatornáról megtaláltuk. Ami számomra egy élmény volt, főleg hogy milyen magas.... :D
Természetesen a Tolkien könyvet kellett elővennem a fotózáshoz :D (amit egyébként az első dedikálásra való várás alatt ki is olvastam.)
Ezek után még kóricáltunk és egyszer csak az egyik zöld füves területen sikerült kiszúrni Matildát!
Neki örültem talán a legjobban! Végre láthatom... neki köszönhetően szerettem meg ezeket a könyves videókat, a kritikái és az ajánlásai nagyon jók!
Beszélgettünk, és annyira aranyos volt! Még közös képet is készítettünk...
Matildának még tartozom egy levéllel, amit azóta is fogalmazunk... remélem előbb-utóbb eljutunk oda hogy elküldjük.
Az utolsó dedikáláshoz közeledve szidtam magam, mert ugyan a húgomtól kölcsön kaptam a könyvet, amit ő most vitt dedikáltatni, de egy szót se olvastam még belőle. Szégyen... és megint előkerült az érzés hogy én miért nem irathatok alá könyvet... hát mert nem érdemlem meg, mert nem olvastam.
Hazafelé pedig még egy dolog ami szembe jött velünk.
Ez a gyönyörűen helyre hozott és retro festést kapott villamos...
Ezekután haza érve persze egy mogorva pasi és két eleven égetés fogadott.. na meg az úszó háztartás... Tehát a pozitív energiáimat megtartva magamnak gyorsan helyre pakoltam mindent amit tudtam, fürdettem hajkurásztam, etettem... és végül késő este kamera elé ültem... hogy meséljek a napról.
Ezeket a csodákat vettem meg a könyv hét végére. Nagyon boldog vagyok velük. és most megfogadtam hogy nem viszek fel több könyvet molyra addig amíg nem olvastam ki. tehát amiket megvettem felraktam a váró listára. amit olvasok azt pedig olvasom... :D
ÉS persze az összegzés: 23134+12320=35454 (Szerintem egész jól meg úsztam... 15db könyv, 2 db könyv szütyő, 2db vászon szatyor, csak hogy a nagyobbakat említsem.)
Nagy elvárásokkal kezdek nekik könyveknek, és rengeteg mindent elterveztem a pozitív energiáknak köszönhetően.
Sajnos a videó vágás is nehezen ment, mert volt hogy le tudtam ülni és volt hogy nem... ja és volt úgy is hogy le ültem és eltűnt két óra munkája... nagyon morcos voltam miatta, de aztán csak sikerült, bár lehet hogy így maradtak benne bakik... nem tudom... Nyűgős volt ez az időszak...
A könyvhét nagyon jó volt, feltöltött energiával.. és új lendületet kaptam! A pozitív energiáimat igyekszem bent tartani és abból gazdálkodni.... No megyek videózni :D mert most végre béke van és nyugi és tudok én is haladni a saját dolgaimmal.
