Egy hosszú hétvége után általában jól esik az embernek a hétfő...
Bár lassan ott tartok, hogy nem tudom mikor milyen nap van.
Csak egy pillanatra gondolyunk
bele.
Egy év körülbelül 365 napból
áll jó esetben. Az év 12 hónapra van osztva. Egy hónap körülbelül 4 hétből áll
és egy hét 7 napból. Sőt még egy nap is mindenkinek 24 órából áll.
Ez mind oké, de... no igen ez a
kis csúnya szó, de...
Lassan több mint egy éve itthon
vagyok ilyen olyan okokból, kin maradva a munkából, de nem munkanélküliként. 24
órás felügyeletet végzek az év minden napján. Tehát nincs szabadság, nincs
pihenőnap, nincs semmi.
M. pedig olyan munkarendbe dolgozik,
ami hol nappalra, hol éjjelre szólítja el kötelességébe. A beosztás az
beosztás. Tehát Ott vagyok, ahol a part szakad (^.^)
Nem tudom milyen nap van, nem
igen szokott meghatni ha valaki a hétfőről hisztizik hogy milyen rossz munkába
menni. Nekem a hétvége is ugyan úgy munkanap... Tehát nem hatódom meg.
Akkor ott vannak a
kereskedelemben dolgozó ismerőseim, nekik sincs nagyon hétvége. Tehát ők se
hatódnak meg. Főleg hogy néha a szabad illetve pihenő napjuk ugyan úgy eshet
hét közepére is, és vígan el vannak vele (sőt néha jobban is járnak ezzel a
beosztással, mert el tudják intézni ügyes bajos dolgukat a hivatali ügyintézés
fogadási idejében)
Tehát ott vagyunk ismételten, ahol a dolog kezdődik, megéri ez a munkanap
felosztásos dolog? Ezen hisztizni, rágódni?
Szerintem nem...
Szóval megyek is, és folytatom
a dolgaimat ott, ahol abba hagytam tegnap (^.^) Mert mint tudjuk, amikor itthon
van az ember, és a dolgozó párja elmegy, akkor minden házimunka megvárja... így
engem is megvár minden.
