2019. december 9., hétfő

Munkanap...


Egy hosszú hétvége után általában jól esik az embernek a hétfő... Bár lassan ott tartok, hogy nem tudom mikor milyen nap van.
Csak egy pillanatra gondolyunk bele.
Egy év körülbelül 365 napból áll jó esetben. Az év 12 hónapra van osztva. Egy hónap körülbelül 4 hétből áll és egy hét 7 napból. Sőt még egy nap is mindenkinek 24 órából áll.
Ez mind oké, de... no igen ez a kis csúnya szó, de...
Lassan több mint egy éve itthon vagyok ilyen olyan okokból, kin maradva a munkából, de nem munkanélküliként. 24 órás felügyeletet végzek az év minden napján. Tehát nincs szabadság, nincs pihenőnap, nincs semmi.
M. pedig olyan munkarendbe dolgozik, ami hol nappalra, hol éjjelre szólítja el kötelességébe. A beosztás az beosztás. Tehát Ott vagyok, ahol a part szakad (^.^)
Nem tudom milyen nap van, nem igen szokott meghatni ha valaki a hétfőről hisztizik hogy milyen rossz munkába menni. Nekem a hétvége is ugyan úgy munkanap... Tehát nem hatódom meg.
Akkor ott vannak a kereskedelemben dolgozó ismerőseim, nekik sincs nagyon hétvége. Tehát ők se hatódnak meg. Főleg hogy néha a szabad illetve pihenő napjuk ugyan úgy eshet hét közepére is, és vígan el vannak vele (sőt néha jobban is járnak ezzel a beosztással, mert el tudják intézni ügyes bajos dolgukat a hivatali ügyintézés fogadási idejében)
Tehát ott vagyunk ismételten, ahol a dolog kezdődik, megéri ez a munkanap felosztásos dolog? Ezen hisztizni, rágódni?
Szerintem nem...
Szóval megyek is, és folytatom a dolgaimat ott, ahol abba hagytam tegnap (^.^) Mert mint tudjuk, amikor itthon van az ember, és a dolgozó párja elmegy, akkor minden házimunka megvárja... így engem is megvár minden.


2019. május 17., péntek

mi is az hogy foglalkozás, hivatás, vagy egyáltalán a munka?

Az interneten olvastam és úgy érzem teljesen igaz!


Csak egy Anya?

"Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.
„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.
Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”... "



Ezek után el gondolkoztam egy kicsit...
Miért is nézik le azokat akik háztartás beliek?
Miért is kapják meg a kismamák hogy ők úgy is csak otthon vannak és nem csinálnak semmit?
Jelenleg én is itthon vagyok és nem csinálok semmit... ja...
Orvoshoz viszem az egyiket délelőtt, délután a másikat... aztán rohangálok ismerőseim cuccaiért.. mert én úgy is rá érek XD
Tévedés ne essék, szeretek a dolgok után mászkálni! Szeretek beszerezni, élményeket szerezni, és segíteni olyanoknak aki épp nem igazán érnek rá!
De azért egy másik olyan embertől megkapni hogy én otthon vagyok és nem csinálok semmit, aki tényleg otthon volt egész életében, otthon dolgozott, és most se lép ki a lakásból... mert az emberek hülyék és egyébként is felesleges köztük mászkálni hisz itt a kicsi fia az majd mindent elintéz.

Szóval igen...
Túl értékelik kicsit magukat azok akik a hivatalban dolgoznak?
Vagy csak beléjük neveli a propaganda?
Lenézendő szakma anyának lenni?
Hisz volt olyan is hogy olvastam azokat akik nem akarnak gyereket azok pedig pfujolnak azokra akik akartak... Miért? hisz el lehet fogadni azt aki nem akar és azt is aki akar... miért baj az? Még attól lehet más területen közös téma...  ha pedig nincs akkor szépen sétáljunk el egymás mellett.. nincs miért bántani a másikat.

Szeretnék én is ilyen munkakört betölteni XD:
Tudományos munkatárs a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén
Bár a munkakör rengeteg felelősséggel jár mégis... Megéri! Elvégre...
Továbbképzési kutatómunka, laborban és terepen, legelhivatottabb munka a földön, persze leginkább 24 órás készenléte van szükség, de a produktív munka is legalább 14 órát igénybe vesz napi szinten.
Egyéb juttatások:
  - Kihívások (akár napi szinten új)
  - Rengeteg elismerés,
  - jó hangulatú munkahelyi légkör
  - Alakítható/átalakítható iroda.

Kicsit messzire szaladtam közben akár állás hirdetésnek is fel lehetne adni... vagy rendes munka köri leírást írni róla... XD

2019. május 15., szerda

Pozitív nap

Szeretem a pozitív napokat!
Olyankor tudok adni valakinek valamit :D élményt általában.. mert a büdzsé most kicsit le aggot...
De szóval Tegnap pl be tudtam tartani egy régi vágyamat... Megtanítottam ismerősömnek pár fogást... és így sikerült megalkotnia ezt :
Nagyon büszke vagyok a padavanomra :D
Aztán majd folytatjuk :D

2019. április 23., kedd

Depresszió, vagy hogy is van ez?


Nem elég hogy küzdök az itthoni szenvedéssel… nem elég hogy elhanyagolva érzem magam, törődésre vágyom… de még ez is. Mindenkit csak V érdekel. És mindenki közli velem, hogy én már nem is számítók. Tehát nekem már nem jár semmi, mindent a kicsi kap.
Szuper érzés… mondhatom… Nem lég hogy hirtelen egy orjási felelősség szakadt a vállamra de még ez is hogy innentől semmi nem jár már. Kis kedvesség csokika… semmi… Mert nem szoktam én toronyórát lánccal kérni… csak szeretettet. De hát mit is akarok én?
A keresztapám 10 éve le se szarja a fejem, előtte azért többet láttam. Tavaly huuu kétszer is találkoztam vele, akkor osszam be a következő 40 évre?
Ezek előtt anyós pajti megkérdezi, hogy ugye nekem nem lesz szülés utáni depresszióm? Áh nekem miért lenne? Hisz minden tökéletes! Minden a legnagyobb rendben!
Végül is nekem mi bajom lehet? Miért is alakulna ki depim? Naphosszakat egyedül vagyok mindenki csak V-re kíváncsi, a rokonaim rám se bagóznak, aki meg bagózik nem jön ide, hogy akkor menjünk el sétálni, vagy valami. Miért is alakulna ki nálam bármi is?
A barátaim pedig messze elkerülnek (nem írnak, nem hívnak, nem jelentkeznek), mert úr isten kis gyerek, nem hívők, de kergetik a pénzt és imádkoznak utána… és arra sem érnek rá, hogy beugorjanak egy teára/kávéra/sörre…
(Persze vannak kivételek... mert mindig vannak!)
És ezek után ne merészeljek depresszióba esni? Soha nem megy semmi, nem haladok semmivel, de a világon mindennek rendben kell lennie… és persze minden tökéletesen idilli.
Hát kinyalhatja mindenki a saját popóját!
Ja és a felelősség nem múlik el… itt nő mellettem, és V csak könnyes szemmel néz, hogy anya miért sírsz, már megint mi fáj… Mert nem érti. Nem tudja, még mennyire tud fájni, mikor elhagynak.
De már a könnyeket se érdemlik meg!
Mégis hullajtom, mert ha nem tenném bent maradnának és az nekem fájna jobban…


Szóval nem hiszem hogy az üdítő kivétel leszek aki nem lesz depressziós... legalább magam előtt nem tagadom le, ez már félig gyógyulás nem?

Húsvéti….


Kezdek elgondolkozni, azon hogy a húsét tényleg olyan nagy szám, mint gyerekként hittem? Vagy csak egy túl spilázott valami?
Mert hogy… locsolók már nem járnak locsolni… a keresztapám már nem kíváncsi rám… mikor megtudta anyumtól, hogy valamikor haza keveredek akkor szupi… majd akkor jönnek ők is… és akkor majd végre látja V-t is… hát nem így megy, ez kérem szépen…
Még az egyik vendégségbe voltunk mikor anyum felhívott hogy akkor mikor érünk oda… M megmondta én meg vártam a csodát… hogy akkor találkozom velük… Mert Őket csak V érdekli… hát akkor ez van… Mindenki sót nyalhat!!
Nagyon felbosszant, hogy engem nem kérdeztek meg…
Egész délelőtt a locsolókat vártuk.
Azt hiszem jövőre hétfőn, itthon maradok… vasárnap, pedig átmegyünk rokon látogatni. Aki locsolni akar az pedig felemeli azt a szerencsétlen telefont és megkérdezi az itthon maradókat, hogy akkor mizujs?
Nem lesz több házhoz megy a locsolni való.
Elegem lett… Két év egymás után szar húsvét. Nem kell!!!!
Itthon maradok és kész! M elmegy locsolni, ahogy illik. Vasárnap, pedig megyünk rokonnyi, ahogy régen is volt.

2019. április 3., szerda

kútba esett tervek...

Két túra... mond ez még valakinek valamit?
Hát nekem rengeteg mindent!
- élmény
- teljesítmény
- természet
- látnivalók
- és még rengeteg pozitív dolog mellet: kiköpött tüdő, fájó láb, vízhólyagok, kullancsok... stb.

Szóval... ezután tegnap megtettük a második általuk kijelölt szakasznak a felét... és bajban vagyok... M szegény... pórul járt. az első általunk kijelölt szakasz végén elestem. azóta nem törődtem vele de rendesen kavicson térdre borultam... fura volt hogy nem szaggattam gatyát... de szóval túl éltük és akkor a bokám jobban fájt mint a térdem. oda se neki. de most hogy a második szakaszon mászkáltunk egyszer csak kiment a bokám.. (már megint...)
és vége lett a jó világnak... sajnos félbe kellett hagyni a menetet. alig 16 km-ert tettem meg... és még így is könnyített hátizsákkal... és ez lett a vége... (~.~) nem vagyok boldog...
Annyira rossz hogy csalódást okoztam... és még csak rendesen orvosi megnézés is kell... mert nem múlik... csak fáj és fáj... (pedig még csak a lakásban kóricáltam)
Nem egy év alatt fogjuk teljesíteni... pedig én úgy terveztem :( Annyira szerettem volna...
Béna vagyok és mindig csak csalódás lesz a vége... :(

2019. március 25., hétfő

Itt a tavasz

Itt a tavasz itt van újra XD
Megindult a világ és az élet... a fák most kezdik magukat a téli álomból ébreszteni.. és tájak is csodálatosak.
szóval elmentünk kirándulni... Gyönyörü helyre, és most még csak nem is teljesítmény túrára... hogy olyan nehéz legyen... inkább csak élvezni az életet... meg a tájakat.
Jó volt :)


A fekete kökörcsin gyönyörűen virágzott és volt szerencsém többet is látni belőle :)
Jó levegő volt jó volt az idő.. szép a táj és tiszta XD
Élveztem!
Jó dolog a napsütés :) Élvezzük még ki amíg újdonság erejével hat, mert nyáron úgy is megdöglend lesz a melegtől...

2019. január 17., csütörtök

Gondolatokkal küzdve

Ülök a konyhában és azon gondolkodom hogy vajon mihez is kapjak először... A lakás romokban.. az élet elszalad mellettem és én nem is éltem meg igazán...
Mit rontottam el?
Nem vettem rész nagy bulikban.. jó persze el járogatok koncertekre meg voltam pár házibuliba, de nézem a húgom aki most már 18 évesen több buliba volt mint én akkor amikor 18 voltam... Ez kicsit talán frusztráló... Erre megkapom tőle hogy én vagyok az okosabb... Pedig ez nem igaz.. inkább csak a vissza húzódóbb.
Itt ülök a konyhába és azon merengek vajon hogy fogjuk túl élni az építkezést. Azt hogy én autót szeretnék.. és nem is akármelyet... szeretném befejezni azokat a formákat amiket beraktam a kis mappámba... és annyi mindent csinálni... (Közbe az egyetemet is befejezni)
Szóval pontokba szedve amit szeretnék:
Autót szerelni
Videó blogot indítani
Horgolni
Varrni
Olvasni
Barkácsolni
Házat építeni
Túl élni

Autó szerelés témakörében még szoknom kell a gondolatot hogy kesztyű és olaj.. és egy autó is kéne hozzá :) (na meg pénz)
Horgolni hát azt mindig... de persze nem mindig megy... mint például most se.. mert takarítanom kéne ahelyett hogy blogot írok.
Varrni... Előbb ki kéne ásni a varrógépet a varrni való kupac alól és szab mintákat össze egyeztetni és akkor talán neki tudok állni... (Van mit varrni 3 ruha 2 párna és egyéb apróságok)
Barkácsolni... hát nekem van még egy Pai Sho nevű projektem amihez végre megszereztem a fa égetőt... szóval japp... talán neki tudok állni.
Videó blogoláshoz kamera hiány és a vágó program ismeretének hiánya van jelenleg...
Az olvasáshoz idő kéne XDXD ami persze most épp nincs... mert szalad a lakás... és szaladok én is XD

A házépítéshez pénz idő és energia kéne... és lássuk be jelenleg mind háromból eléggé hiány van...

Szóval Túl élésre játszom :P

Megyek vissza Szegedre tanulni szurkoljatok hogy meg legyen végre a diplomám és oklevelessé lépjek elő :D
Szeretném befejezni és jól teljesíteni. (és nem titkolt vágyam hogy kapjak akkorra a diploma osztómra egy kicsi kocsit XD és én is beálljak a sorba XD mint autó tulajdonos és bütykölhessem és szenvedjek az alkatrészekkel... de ez állom... az autót én fogom meg venni úgy is... szóval gyűjtögetés megy ezerrel)

Aztán körbe nézek a konyhába és meglátom a földön a ház alaprajzát... az álom házamét... egyszerűen imádom... olyan szép lett és pont akkora amekkorát még elviselek... jó persze szinte minden bútort el kell felejteni amit boltba kapni... de mégis csak... annyira jól nézi! annyira tetszik...
És kitaláltam, hogy megcsinálom 3D verzióban papírból.. csak hogy lássuk mi mekkora és hogy fog kinézni...
Persze ehhez még pár méret kell... de előbb-utóbb el jutok oda... hogy kivagdosom papírból.. és akkor utána jöhetnek a kis papírból épített kellékek mint hűtő mosogató sütő... és a többi... szépen berendezem... csak hogy addig is elfoglaljam magam vele XD és úgy érezzem én is teszek valamit a házért nem csak M., hogy mindent kiszámol, elszámol, felszámol, leszámol... és megrajzol.

Na megyek mert soha a büdös életbe nem leszek kész... konyha fürdő nappali... és még a WC is rám vár.. :( Mert az itthoni munka meg vár... az mindig meg vár... engem.. de leginkább engem vár..