Mindenki csalódik valamiben/valakiben egyszer az életben legalább. Van olyan aki többször is.
Nos én most elmesélem az egyik csalódásomat... és abból valószínűleg több lesz egy idő után, mint az elején akartam...
Csalódni lehet emberben, filmben, tárgyban, élményben, utazásban, tanárban.... szinte mindenben.
Szóval...
Csalódtam... leginkább magamban. Mert ha egyszer bele kezdek valamibe azt végig kell csinálni. Nem azért mert kell, hanem mert miért fogtam volna bele az elején? Mindig mindent végig csináltam eddigi életemben. Most mégis meghátrálófélben vagyok. Micsoda dolog hogy azért, mert a tanárok akkor érzik fontosnak magukat ha megbuktathatnak és ha újra meg újra ott látnak vizsgázni és izzadni a vizsga padban?
Ezek után megcsömörlöttem a sok elvárástól, amit kicsit irreálisnak tartok. Mert oké, levelezősök vagyunk, és vállaltuk, hogy akkor végig bejárunk és vizsgázunk, de legalább ne várják el a nappalisok teljesítményét akiknek csak tanulni kell. Ezek után csalódtam magamban... Mert miért mondom én ezt? Meg keseredtem? Vagy mert mindenki ezt mondogatja körülöttem (csoporttársak)? Vagy egyszerűen beálltam a sorba?
És ez elszomorít. Sose voltam egy birka jelleg. Nem is szeretnék az lenni, és most mégis ezzel kellett szembesülnöm. Tehát csalódást okoztam magamnak.
Ezek után szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem tartottam be a szavam. Megigértem hogy nem zavarom egyik bnőm, mert épp nincs jó kedvében. Erre csak szekálom a sok kis apró cseprő dolgommal... megint egy csalódás. Valamint lehet hogy ezzel a sok sok fecsegésemmel megbántom.. és azt nem akarom.
Szóval csalódtam magamban mert nem vagyok képes teljesíteni a magam elé állított feladatot. és a rengeteg dolgot amit kitűztem magam elé.
Ez van...
Változtatunk rajta... felemeljük a fejünket, tovább lépünk és jobban csináljuk tovább.
