ünepi hisztimici

Hmmm jönnek az ünnepek.. kezdek én is bezsongani ahogy a többiek... viszont bajban vagyok egy két rokonnal...Akik persze nehezebb diók mint egyébként lenne :)
Szóval most elkapott a láz egy hangyamicsodányit, de mivel nincs anyagi támogatásom a dolgokhoz egyelőre csak az ötletek száguldoznak bennem... És ez így fog maradni egy jóóóóó darabig (hun van már dec. 10.?)
Szóval a készülődések mennek ezerrel.. rájöttem hogy a kézzel készült ajándékok a legjobbak csak hát időigényesek, de azt hiszem ez az amiből nem fogok engedni... kipróbálom magam és csak azért is kész leszek XD
(alapanyag hiány miatt pár dolog tolódik.... sajnos... (ˇ.ˇ)
Szóval készülődés van és mindenkinek legyen karácsonyos hangulata.. készüljön sok sok szeretettel oda figyeléssel és törődéssel, mert ezeket nem lehet megvenni. Ezeket csak éreztetni és csak úgy adni lehet.
Közben megkaptam hogy mivel elkísértem barátos nőmet fogászatra és utána búfeledőnek bementünk boltba nézelődni (és nem venni semmit mert úúúgysincs nálunk pénz,) megjött végre a karácsony hangulata, tudja kinek mit meg hogyan vegyen. Csak egy két emberrel van bajba, én is adtam neki ötleteket, ő is adott nekem :) Tehát mehet a gőzerővel a készülés (^-^)

Irány harány... hát nem ajándékot készíteni hanem dolgozni XD

Borzongás

Vannak azok a pillanatok mikor elszorul a szíved mikor meglátsz valamit és nem a jó érzések töltenek el hanem színtiszta riadalom, hogy ezt még egyszer nem akarod látni. Ezek után végre felállsz és akkor helyre rázod a fejed, megrázod magad és a végeredményben közlöd a tükörrel, hogy igen is elértél valamit.
El bizony... olyan dolgokat amikre nem is gondoltál volna. Ugyan apró és fejben eldőlő dolgokról van szó, mégis csak sokat jelent.
Szóval nem azt csinálom mint látszatra, hogy egyet előre és hármat hátra, hanem szépen lassan törekszem előre. és csak előre!
Mert el kellet érni és igen elértem!
Befejeztem a közép iskolát (van aki erre se képes)
Befejeztem a két technikus rengeteg támogatással a hátam mögött, de szerencsére olyan szüleim vannak akik csak biztattak hogy menni fog! És megcsináltam! Túl éltem és van két papírom is.
Aztán volt egy lejtmenet mikor is nem volt munkám de egyetemre se jelentkeztem, a számítógépem is csütörtököt mondott. És akkor nagyon kicsinek és butának éreztem magam. DE a szüleim nem mondtak le rólam!
Egyetem! Olyan hátrányokkal mik nekem vannak és olyan butus érzéssel hogy "nem tudok semmi", bele vágtam. ÉS megcsináltam! Igen megcsináltam!
Sok sok energia idő és rengeteg segítséggel megcsináltam!
Immáron diplomával a kezemben szó szerint kikerültem a szörnyű valóságba... Elköltöztem otthonról, miután munkát találtam. Helyemet nem leltem sokáig, de végül úgy fest az is meg lesz. Bevallom furcsa tudom, hogy sokáig keresgélek jobbra balra. Mégis ha nem érzem jól magam nem találom az egyensúlyt akkor nem tudok ott maradni.
Most pedig hogy egy várhatólag jó helyen leledzem, neki állok tovább tanulni. Igen mert mindig csak tovább és tovább.

Szóval borzongató rossz érzést elhagyva már csak vállat kell rángatni a lehúzó emlékeken és előre nézni, és csak a jóra szépre emlékezni...
Nem vagyok hajlandó vissza gondolni azokra akik/amik lehúztak elrontották a kedvem, dolgaim mindenből csak a jót akarok megtartani!
Mert azokra jó emlékezni, a többit meg hagyjuk... had tűnjenek el a feledés homályában.