Megfordult a szél

Megfordult a szél!
S ezen a fordított szelőn nem Mary Poppins jön csak én megyek. Megint megyek állás interjúra és megint el kell kéredzkednem. Ezek után már csak azt várom hogy végre felegyenek. Nem hiszem hogy a múltkori helyre sikerült nagyon bele gabalyodtam, de jó hely lett volna. De talán ide... olyan jó lenne!
Most végre itthon vagyok, és élvezem anyuék társaságát morgását miegymásét...
Jövőhetén végre el fog múlni a gyomor idegem, és minden bajom ha másért nem hát munkanélküliségem miatt.
Ezenfelül sikerült pár hírt elmondani anyuéknak így már kicsit nyugodtabb a légkör körülöttem... Őket sokkolta én végre megnyugodtam.
Ezentúl nyugodtan mesélhetek életem ezen részéről is.

Most pedig panasz áradat következik...
Elköltöztem itthonról mégse találok semmit! És ez még igy lesz jó sokáig... nem egy jó előrejelzés de igyekszem dolgozni az ügyön hogy ne így legyen. Jó lenne tudni hogy kvázi dolgaim merre leledznek.
A munkámra is panaszkodom...
ott vagyok de igazából nem is kellenék... lenne más értelmesebb feladat is amit elvégezhetnék... viszont az hogy személyes adatokba turkáljak képzettség nélkül... arra nem vállalkozom erre át akartak rakni 4 órába az meg a fizum felét jelenti ami azt jelenti hogy még a K+K felét se tudom állni... Tehát vagy 8 órában foglalkoztatnak vagy azonnal megyek amerre látok, és kifizetik amit ott dolgoztam eddig, ugyan 36e mínuszban leszek, de nem érdekel!
Kezdem megint úgy érzeni hogy bevettem a letojom tablettát, és nem izgat semmi sem!

Szóval bele vetettem magam a számokba, és végül azt sütöttem ki hogy jó újra varrni készülni a ruhákkal, most próbálok lefordítani egy szabás mintát.
Remélem sikerül legalább egy közel jól kinéző ruhát össze hoznom... szeretném.

Végig nézve a szobámon elszomorít mennyire kevés dolgom van itthon, mégis mikor látom hogy mi minden maradt itt megnyugszom, azért nem fognak elfelejteni teljesen.

Van még valami amit azt hiszem el kell döntenem!
A napokban találtam ki... azt hiszem lesz egy kisállatom!
Újra állattartásba kezdek. Sünit szerettem volna eredetileg, de az elérhetetlen áron van... Marad az egyszerűbb, de kíváncsibb mégis a hiedelmekkel ellentétben tiszta jószág. A Patkány.
Ezzel búcsúzom mára...

Első munka nap...

Áprilisi tréfák, eltűnt diákok...

Azt hiszem ez most a legfurcsább dolog ami történt velem. Már voltam a kémia laborban vagyis a szertárban mosogattam elpakoltam. Találkoztam a biológia tanárnővel is mindenki teljesen kedves eddig nem volt gond velem sem. Félek hogy nem fogok beválni. Furcsa az asztal túl oldalán lenni.
Lehet hogy a szünetek csataterek de mikor óra van nyugalom van szerencsére.
Kicsit slamposnak érzem magam de legalább mikor a diákok között vagyok nem tűnök ki, Kellet volna könyvet hoznom...
A takarító is teljesen rendes, kezet fog bemutatkozik üdvözöl. Hogy mi lesz hétfőn... nem tudom... pedig jó lenne.
Ez a recsegő parketta... egy agyrém!
Lehet elő kéne kaparnom a tabletet s írnom valamit vagy csak olvasni, olyan rövidek a szünetek.
Azt hiszem ma haza sétálok. Lefogom járni a lábam de minek siessek? Otthon úgy se vár senki.
Szerencsére az informatikus rendes fazon és kapok tőle wifi elérhetőséget. Lehet haladni fogok a könyvemmel? ki tudja Reménykedem.
Kezdek aggódni.... hogy kell áfás számlát kérni? Nekem ezek a dolgok nagyon ujjak... hirtelen bele csöppentem a felnőttek világába.
Sajnálom hogy a laposom nem bír ki többet akkumulátorilag pedig most még jól is jönne bele bújni.
Fura hogy bele látnak az asztalomba, de néha jó is.. Nem tudom...
Nézem a tanárok arcát és látom hogy a nap előre haladtával hogy kedvtelenednek el. Majdnem teljesen végig vezethető a napjukon.
Jó lenne megtudni mikor milyen óra van. Mikor kellek ide és mikor inkább lehetnék a szertárban.
Szeretnék elmenekülni a szertárba! Ott béke van itt pedig folyton szem előtt, nem jó érzés.
Szeretnék hasznos lenni de valahogy nem jön össze a dolog... haszontalanul ülök itt az asztalnál.
Végre labor... vagyis szertár... Hagytak némi mosogatni valót... hát jó...
Bemegyek a laborba és elkámpicsorodom.
Basszus két szakmával egy félkész diplomával itt vagyok egy középiskolába és mosogatok. Én nem ezt akartam!
Sírás kerülgetett de nagyjából mindent elmosogattam amit tudtam... "sikeresen" eltörtem egy kémcsövet mert persze én meg a finom mancsaim.
Végeztem és még mindig volt kb fél óra addig hogy vége legyen a munka időmnek. Ezek után az igazgató helyettes úr közölte hogy magázzam, és mivel magázást kért így mehetek haza. Hétfőn reggel 8kor kezdődik a nap.
Üvölteni sírni szeretnék! Annyira szutyok nap volt ez... pedig olyan jól indult, de én nem vagyok titkárnő... nem ez a szakmám. sőt még csak ide való se vagyok. túl képzett mosogató nő.
Egyetlen szerencsém... nem kaptak el hazafelé a villamoson az ellenőrök... inkább haza sétáltam. Hosszú volt a csarnokban megvettem a vacsihoz valókat. és jóízűen megeszem most hogy végre kész van bár még ehetetlenül forró.