No de nem én lennék ha nem lenne az útnak célja, így szerencsétlen ismerősöm, aki ráadásnak még a kedvemért csomagolt is meg ki is jött az állomásra... Oh de imádni való volt és hálám üldözze érte.
Szóval!
Szombaton reggel nyakunkba vettük a világot.
Eredetileg úgy volt hogy reggel 7-kor indulok, egyedül megyek és három átszállás meg minden egyéb...
No ebből az lett, hogy reggel 9-kor indultunk, és többed magammal, mert még a nyúl is jött velünk.
A vonatra feljutni gyerekjáték volt, bár fura volt hogy sebes vonattal mentünk, nem állt meg mindenhol. Azért élveztem. Pihe meg össze vissza rohangált rajtam, és szeretett az ölembe lenni.
Megérkeztünk a megfelelő állomásra, még volt egy kis átszállás és akkor végre ott voltunk a végállomás cél állomáson :)
Ott várt egy picit át fagyott picit megázott ismerős, aki kezében dobozzal, és zavarba ejtő kék szemekkel kicsit elveszetten nézet ránk. Annyira zavarba jöttem hogy még a szokásos üdvözlés is elmaradt, rávetettem magam a dobozomra... nagyon ciki volt... uhhh...
Aztán szerencsétlenkémet ott hagytam... mert M nagyon húzott már hogy menjünk már... Hát így esett hogy még rendesen meg köszönni se tudtam ismerős segedelmét az üggyel kapcsolatban... Szóval remélem utólagos köszönöm utol érte :)
Aztán végre találtunk egy száraz padot és le ültünk. Végre sikerült lefotóznom a csomagomat :)
A doboz előröl hátulról oldalról felülről, mindenhonnan :)
Ezek után végre haza értünk és neki álltam fényképezni.
Fáradtan éhesen fagyizás közben... DE akkor jöjjön az örömködés és első fotók a csodákról :)
A kis dobozkáim :)
Szóval ezúton is köszönöm a rengeteg segedelmet ismerősnek :)
Az utazási élményt páromnak, és a kincsecskéket üdvözlöm a kincstáramban :)
