Napi meglepetés

Igazából több napja történt, de most sikerült feldolgoznom annyira az esetet, hogy még le is tudjam írni.
Szóval hulla fáradtan belépek a suliba és ott egy felbolydult osztály fogad, mintha méhkasba léptem volna bele...
Egyszer csak oda lép mellém B hogy a kis barátnőm egy erőszakos disznó. Pislogok és nem értem, B helyesbít, a volt barátnőm az a fura csaj verekedett az órán.
Nézek, nézek és nem értek...
A nap végére kiderült hogy régi ismerősöm, aki mostanában más néven illeti magát mint ahogy én hívtam őt anno (az új nevét is tőlem kapta), két csoporttársamat akik lányok megtépet. Mert hogy előtte ültek és hogy nevettek meg telefonon pöntyögtek. Ez természetesen óra alatt történt, a tanár nem csinált semmit, se nem lépet közbe se nem küldte ki a rendbontót. Semmit nem tett (ez az egyik legbosszantóbb a dologban), csak bámult és nem tett semmit.
Ezek után a csoport társam nevezzük S-nek csak hogy egyszerübb legyen a dolgom.
Szóval újra kezdve a sztorit.
Elöl ült a két leányzó telefonozott és nevetgélt óra közben. Ezen S úgy fel húzta magát hogy az egyik lányt megtépte, a másikat csak akarta, de nem járt sikerrel mert ő védekezett. Ezek után a tanár csak pislogott, és le ültek. Természetesen ezzel nem lett vége az attrakciónak. S nem elégedett meg ennyivel, annak a lányka akit nem sikerült felpofoznia a ruháját össze firkálta, nem csak úgy finoman, hanem konkrétan majdnem bele állította a hátába a tollat. Volt szó itt még telefon huzakodásról, meg mit tudom én miről.
Így üljön le az ember lánya tanulni még egy kicsit a zh előtt... na nem tudom hogy sikerült ez a zh-m... mert szerintem pocsékul. Tekintettel a felbolydult körülményekre.
Azóta mindenki féli és utálja S-et... és joggal, aki képtelen a társadalom elvárásának megfelelni főleg egy ilyen helyen. A francba is Egyetemisták vagyunk, az úgy mond értelmiségiség... és mi ez? Óvoda?
Teljesen le vagyok sokkolva a dolog mibenléte és történése folyamán...

Szeretném letagadni, hogy valaha is a barátomnak neveztem S-t, de ezt nem lehet, hát mint minden ilyen dolgot figyelmen kívül hagyok. Azt hiszem számomra meg szűnt létezni. Aki képtelen felnőni a feladataihoz annak menni kell. Kegyetlen vagyok, de nem kell még valaki nyűgje, próbálkoztam vele, el buktam, nem vagyok rá büszke, hogy nem tudtam neki segíteni. Viszont nem hiszem hogy nem tettem meg mindent annak érdekében hogy neki jobb legyen, de ha valaki képtelen a változásra, és nem is akar mert neki elég a saját mocsarában tengődni, ki vagyok én hogy megállítsam benne?
Tengödjön a saját kis világába, de engem hagyjon békén, és akkor el leszünk egymás nélkül is.

Álmodtam egy világot neked

Mostanában szóba került a ház és közös jövő M-mel...
Kicsit félek is tőle...
Keresgélt házakat mutatott képeket...
Nos én találtam egyet... és nekem ő tetszik
Ő lett a kacsalábon forgó álom ház:

Virágos kertel, néhol gyümölcs fákkal, és még valahol veteményes kert is van rajta.
A ház maga világos, és hát nem csoda szép?
Nos ez volt a szerelem első látásra...
Nekem viszont nincs pénzem... a ház álom marad, én pedig felébredek miközben bilibe lóg a kezem.