Mikor mindenki azt hisz hogy dehogy
van dolgod.... Pedig dehogynem van dolgod... nem is kevés...
Nos mostanában a dolgok egyre
jobban gyűrűznek körülöttem, de olyan szintre vitte magát már a dolog hogy kész
végem van.
Barátnőm ott lakik páromnál, mert
jelenleg nincs hol laknia, és mi ilyen jó fejek voltunk vele, befogadtuk és
szeretgettük, és minden egyéb... de nem akarom hogy a barátságunk rovására
menjen ez hogy ő ott lakik. Pedig már ideg ölődöm.... Szeretem a csajt... meg bírom
a dolgait is, de vannak határok amiket szeretném ha nem lépnének át
körülöttem...
Kezdjem azzal hogy felalítok egy
konyha egy fürdőszoba rendet meg egy etikett és illemkódexet?
Milyen barát az ilyen?
Ezzel bebizonyosodna hogy nem
vagyok mindent elviselő.... vagy nem vagyok normális... vagy hogy mondják.... Egyszerűen
nem vagyok normális szerintem. Mindig mindenkit el fogadok úgy ahogy van...
kivéve mikor épp behisztizek a végére és beférkőznek az életterembe.
Nekem is sok a rigolyám... Nagyon
sok... szinte már fájdalmasan sok.
Most mégis ugy vagyok hogy elegem
van ebből az állapotból. Tenni ellene nem tehetek semmit elvégre nem is az
enyém a lakás, nekem ott beleszólási jogom nincs semmibe, csak szépen lassan
eldugdoshatom a cuccaimat hogy megvédjem a károsodástól. Mást nem igen tehetek….
Fáj hogy ennyire nem veszi valaki a lapot.
Nézzük a konyha kódexet: (szóljon
valaki ha el szalad velem a ló… mert nekem ezt kell teljesítenem…)
-Étkezés előtt kézmosás
-Terítés előtt asztal letörlés.
-Lehetőleg együtt egünk… - ez
persze nem mindig oldható meg nem is kötelező.. de jó azért közben beszélgetni
meg mosolyogni.
-Ha ettél ittál jól laktál, tedd a
tányért be a mosogatóba
-Ha ettél ittál jól laktál, töröld
le magad után az asztalt
-Ha ettél ittál jól laktál,
mosogass el magad után.
-Ha végeztél az evéssel pakold le
az asztalt minden használati tárgyat, hagy tisztaságot a konyhában.
-A száritóról is pakold le az
edényeket, mert ha nem mosogatsz és esetleg más el mossa az edényeket helyetted
akkor legyen hova pakolnia.
A másik problémám a mosogatás:
-Nem értem miért nem lehet azonnal
el mosogatni… mikor kész vagy a kajával miért nem lehet át tenni másik edénybe,
hisz nincs sok főzésre alkalmas edény ott…
és az edénynek nem csak belül alja van, hanem van oldala kívül belül… és
van neki alja amire általában rá éget mindent…. Rengeteget dolgozok azon hogy
azok az edények tiszták legyenek, és hogy a beleszáradt cuccokat ki takarítsam.
Mégis mintha semmit nem tennék…
mintha semmit nem érne a munkám….
Nem szeretem, ha nem veszik
figyelembe, amit csinálok, és azt se ha, nem becsülik meg.
Túl sokszor szórták félre
fáradalmaim…
A konyha elrendezése:
Nem hiszem, hogy annyira irreális a
dolog hogy ne lehessen értelmezni minek hol a helye. Ha valaki már ott lakik
egy ideje, akkor már valószínűleg megérti a dolgok helyét. Van olyan ismerősöm,
aki nem lakik ott, mégis tudja minek hol a helye. És kiszolgálja magát (mert
rossz házigazda vagyok…), mert valószínűleg egész ésszerűen vannak el helyezve
a dolgok.
Alul a nagy edények felül a kisebb
edények, az üvegesben a poharak tányérok… mi ezen olyan nehéz?
A fakanalakra a gyengébbek kedvéért
rá írva, hogy mire való… úgy mint krém, pörkölt és tészta… de van olyan ami
mindenfélére hasznosítható…. Miért nem lehet ennek megfelelően használni a
dolgokat?
Miért nem lehet a fakanalakat
rendeltetésszerűen használni? Miért nem lehet a dolgokra vigyázni? Miért nem
lehet a lábosban megfelelő ételt főzni? Miért nem lehet kiönteni a megfelelő
lábosból kiönteni a vizet, hogy ne vízkövesedjen bele? Miért kell olyan
hányavetin venni mindent? Ezek a tárgyak megfelelő bánásmódot érdemelnek, hisz
nálunk is idősebbek…. Mindegyik már túl van a harmincon. Vigyázni kell rájuk.
Meg kell adni a tiszteletet nekik… és az hogy el kell dugdosnom őket, hogy ne
kerüljenek veszélybe, törés közelbe, az nem tisztelt… az nem rendeltetésszerű
használat….
Szóval minden rendben… az idegeim
teljesen jól vannak J
Ezek után még persze nem beszéltünk
arról hogy miért is tépem fel a kezem szépen lassan véresre a körömág körül…
nem vagyok ideges és nem vagyok eszeveszetten kikészülve idegileg…. És ennek köszönhetően
isten ments hogy én párommal vitatkozzak esetleg folyamatosan ordítsak, és ne teljesítsem
barátnői előjogaimat…
Végül is az élet szép… és dehogy
vannak gondok a fejemmel… dehogy vagyok idegroncs…
Megy az idegroncsocska órára…
