Sok olyan nap van amikor egyszerűen nincs értelme még csak fel se kelni... nos azt hiszem a mai szintén egy ilyen nap.
Mikor reggel felébredsz és az asztalodon kotorásznak, ahol kincseket őrzöl... nem túl kedvesen mordulsz fel, hogy szeretnéd vissza kapni a telefonodat... erre az egész család megsértődik rád, mert micsoda dolog az hogy te így mersz viselkedni.... aztán végül apád a kezedbe nyomja a telefonokat, amikből csak egyet szerettél volna vissza kapni és persze te vagy a szar szemét szar alak hogy hogy mersz így viselkedni hogy mersz ilyen hangon beszélni.... (és még csak ki se nyitottad a szemedet rendesen... )
Remek dolgok ezek a három napos egyhuzamban 10 óra utáni reggelek igaz?
Ezek után még ráadásnak megkapod előző este hogy a szobád egy szemét domb és hogy nem lehet így élni és mit képzelsz hol laksz? Aztán mikor csak helyeselsz az lesz a baj, mikor már semmit nem mondasz az lesz a baj... legvégül még abba is bele kötnek hogy egyszerűen minek születtél meg? Hisz ők voltak az értelmi szerzői életednek...
Sose voltam jó gyerek sose voltam igazán kiemelkedő. Voltak és vannak hülyeségeim... mindig lesznek furcsa dolgaim... mert ilyen az élet. Ezt kell szeretni és nem szeretnék megváltozni... mert így is úgy is változunk.
Változni kell ezt tudom.. megértem csak nem akarok.
Mindenképpen változunk hisz felnövünk egy évvel öregebbek leszünk mindig, ráadásnak milyen lenne már ha úgy viselkednénk mint a bölcsőben? szerintem kicsit ciki lenne (^.^)
Nemsokára jövök néhány kellemesebb beszámolóval ami kicsiny életemmel kapcsolatosak...
