Az utszán sétálva

Néha lecsodálkozom azon hogy néhány ember szóba mer velem állni vagy esetleg egyszerűen hajlandó rá. Nem azért mert olyan félelmetes lennék... nem egyszerűen katasztrofálisan nézek ki.
Oké... néha tudok felöltözni de akkor akarok. De minek a szürke hétköznapokra? Mikor a suliban nem a kinézetemért járok, nem akarok felvágni hogy nézd ekkora a fenekem meg ilyen pici a combom... Nem én suliba azért járok hogy valami ragadjon rám a koszon kívül, ne meg ne csak melegedjek (néhol fűtés sincs).

Szóval ott állok hogy akkor találkozok M-el, és akkor együtt el megyünk a pályaudvara.
Engem ritkán lehet a kinézetemmel megsérteni, nem tartom magam szépnek, elfogadhatónak, sőt még csak csinosnak sem!
De M-nek két pillanat alatt sikerült a földbe döngölni az alig hangyamicsodányi önérzetemet.
Nem egyszerűen megsértett... nem annál többet tett, Régen büszke voltam arra hogy mellette sétálhatok, most elérte hogy ne akarjak vele mutatkozni az utcán, nem azért mert én szégyellném őt... nem... azért mert ő szégyell engem.
Ki hitte volna (egyszerűen nem tudom milyen hangulat jel vagy mondat végi írás jel lenne jó ide... szóval folyt köv.)... nem szeret velem utcára lépni mikor önmagam adom. Mert körül néz és mindenkinek olyan csinos barátnője van.
Csinos üres fejű libát akar akkor keressen mást!
Nem vagyok csinos, nem vagyok szép, nem vagyok okos... mégis megkedvelt sőt elkezdte velem a létezést, még nem együtt hanem csak egymás mellett szépen csendben csinradatta nélkül. Erre jön azzal hogy nem szeret velem mutatkozni mikor önmagam vagyok...
Tegnap meg bezzeg megdicsért hogy csinos vagyok és hogy jól nézek ki... peeeeerszeeeee....
Hisz ezek után neki a fene!
Ronda vagyok és kész!
Ha nem kellek neki így akkor hagyjon engem békén... ez vagyok én és jééé mások így is tudnak szeretni...


Az utcán sétálva néztem a párokat.... Igen mindegyik csinos leányzó volt váll meg mellkas meg poci villantós pólóban... nem szeretem ha kint van a mellkasom a pólómból (nem a mellemre gondolok... mielőtt félre értés esne! a fölötte levő részre ami a sima normális pólóból nem lóg ki).
Csinosak szépek.... és idegenek nekem... egy idegen világ ahova én nem akarok tartozni... Legyek én is olyan mint a többi? Abban mi a jó? Miért érné meg nekem beállni a sorba és olyannak lenni mint a többi? Nem szeretek hasonlítani másokra... Nem szeretem ha hasonlítanak másokhoz...
Én, Én vagyok!
Ha nem tetszik lehet menni máshoz...

Üresség

Mi az az üresség?
Ami kitölti az üres járatott? fecsegés a semmiről? Vagy csak a kongó semmi?
Nem tudom, de érzem és nem esik jól.... Nagyon nem esik jól...














Nagy semmi és még csak tenni se tudok ellene.... Vagyis én tudnék, de a fejem nem akar szót fogadni...
Feltámadt a szél, vihar közelit, a fejem sajog.... vajon mi lesz még? A madarak felverve ricsajoznak, miért fújnak riadót? Csak egy átlagos vihar közeleg... vagy mégse?

Mindegy...
Az üresség tovább tombol bennem körülöttem mindenhol...

Hétvégi semmittevés

Érdekes hogy nekem hétvégén mindig az utolsó pillanatban jut eszembe a házi. Na nem nagy feladatra kell gondolni, de mindig útsó utáni pillanatban jutok el odáig hogy nyugisan üljek és meg is tudjam csinálni.