Vizsgázás vs. olvasás

 Van az a pont amikor el jön a vége.... és a végítélet. Elegem lett.

Három hét megfeszített tempó!

Három hete folyamatosan csak tananyag. Rég volt ilyen megfeszített tempóm... de akkor is! Most már elég! Könyvet a kezembe de olyat ami szórakoztat és nem tölti meg az agytekervényeimet mindenféle fontos és fura fogalommal. No és akkor eljött a megnyugtató fanfictionok ideje. Mert hideg van és a könyv a kézben meg az eső nem jó barát. Szóval elektronikus könyv. Remek. Ezzel a lépéssel a jól megszokott sztorik vissza zökkentettek emberi mivoltomba.

Akkor következő lépés az otthon melege mellett egy kicsit elővenni a papírlapú könyveket. Voala... három nap pihenés. 

Kiolvastam végre a Solo Leveling friss megjelenéseit, annyira vártam és annyira jó volt. Meglepő, hogy ennyire magával ragadott, pedig nem vagyok oda a számítógépes játékokért, de az hogy nem játszom vele nem jelenti azt hogy nem szeretek olvasni róla, főleg ha a fogalmak el vannak magyarázva. Bár két hiba volt a két kötetben, de ezzel én mit tudok kezdeni? főleg hogy igazából nyomtatási hiba. Nem sikerült az egyik oldalon a szövegbuborékot a lapon tartani vágási szélen beül. A másik pedig hogy egy két oldalas kép át csúszott egy lapra. így ha fordítja az ember a lapot nem látja megfelelően a képet. Sajnálom, pedig csoda szép kép, lenne... főleg hogy egy igazán izgalmas és fontos jelenet!

Aztán egy kis alakváltó románc is bele fért. Ez a sorozat lesz a vesztem... nincs vége, és nem is lesz. Elkaszálták magyarul. nem baj még két kötet van azt még elolvasom. Aztán zokog a lelkem a többiért. És keresek valami mást.

Közben kutattam kicsit és talán bejön valami. Nem kiabálunk el semmit, és nem iszunk előre a medve bőrére!

Oh és még egy apróság! 120 oldalnyi lehetőség! Az elkészült nyertes pálya munka ITT

Végre!

Talán sikerül megírni egy novellát, és ennek a lehetőségnek köszönhetően valaki át nézi, tördeli és kikerül a nagyvilágba.

No és ha már írás: Kész lesz nemsokára a 2024-es Moly toposz vadászatra írt történetem: ITT

Most pedig irány vissza tanulni! Még egy vizsga.... Még egy nyomoronc vizsga!

Új év.... Új én? áááá dehogy!

 Az újévi fogadalmak vajon mire jók?

Egyszerűen nem tudok rá jönni mire jók az újévi fogadalmak, hisz úgy se tudjuk betartani, irreális elvárásokat támasztunk maguknak, és december végén mikor vissza nézzük csak el szomorodunk.

Tavaly ilyenkor elhatároztam hogy kiolvasom az összes J. Goldenlane könyvet, nem sikerült... csak be szerezni sikerült az összes könyvét, legalábbis amik eddig megjelentek. Viszont egy könyvet se sikerült elolvasnom. Szomorú.

Volt egy könyves kihívásom, gyönyörűen becsomagolt könyvek, várják hogy olvassam őket, és az se ment. Már a 7. könyv várja a kibontást, de nem jutok oda hogy folytassam a sorozatot, videózás szempontjából, mert nincs kedvem olvasni azt, amit kibontottam legutóbb. Tegyük hozzá hogy az első kötet rögtön egy 12 részes sorozat része volt, tehát erős kezdés volt.

Most még is a kérdés az hogy vajon mire jó ez?

Kínzás?

Mindegy.

Elengedem.... Majd csak sikerül. 

Most úgy is olvasási válságban szenvedek, nem megy amit olvasok pedig nagyon jó a könyv. Vizsga szezon én így szeretlek :D

Könyv fesztivál

 Ez is el jött és el is múlt.

Itt volt, jó volt, és sajnos szomorú volt.

Valahogy amikor ott voltam a Könyvfesztivál helyszínét adó Millenárison valahogy olyan szomorú volt a hangulat.

Harmadszor ülök le megírni ezt a bejegyzést de még mindig csak odáig jutok hogy szomorú volt a hangulat, és egy kicsit nyomottak is voltunk.

A videón szerencsére annyira nem látszik. De tényleg nyomi volt a hangulat.

Persze nagyon örültem az alap dolgoknak amik történtek, a sárkány tojás, vagy hogy Edmond meg hívott egy programra. Ez mind élmény volt.

Kiadókkal beszélgetni jó volt az egyik ilyen élményem a Mogul kiadónál volt. ahol rá beszéltek egy nagyon jó sorozatra. Persze az első kiadásokat azóta is vadászom, mert az első kötetből csak a második kiadás volt ott. Nem bánom. Élvezem olvasni azóta. De az ottani hölgy nagyon kedves volt, és rengeteget segített a tájékozódásban.

Ezenkívül élmény volt hogy húgomat kicsit kirángathattam a mélabúból és kicsit velem volt. 

Haza útról egy vicces pillanat:

Csütörtökön húgommal mentem ki és elvásároltam a havi fizetésemet. na jó nem de igen rendesen bevásároltam. A banya tank tele volt. Még jó hogy vittük.

Aztán húgom ki pakolt belőle a sajátját és fel cuccolt ő is hogy haza megy:

Haza tértem és szépen kipakoltam, de ezt már aki látta látta a videót is róla.

Pénteken suli volt, ráadásul személyesen ott levős, jól ki is facsarodott az agyam a Fizika előadáson. A horrorisztikus elvárások miatt. Végül haza keveredtem.

Szombaton szintén suli volt. Jelenléti először a padban utána pedig a Vár alatti barlang rendszerben voltunk. Csoda dolgokat láttam, például Mamut fogat!

illetve láttunk csontot a plafonba ágyazódva (valamilyen állaté)

Gombákat nőni elég érdekes helyen:

Igen ezek a plafonról csüngenek lefele és tökéletesen el vannak ott ahol vannak.

Jó három órás volt a találkánk a vezetőnkkel, kihasználta minden pillanatát és rengeteg mindent mesélt.

Szóval jól elfáradtam mire a végére értünk, ülni nem nagyon tudtunk. leszakadt a lábam a végére.

Végül csak haza jutottunk :D

Vasárnap párom még el rablót egy kicsit, tehát apukámtól indultunk el.

Menet közben készítettem pár apróságot:

Akikkel találkoztam és tudtam azoknak adtam (a képen nem az összes látható)

Végül de nem utolsó soron, még a program kezdete elött le álltam beszélgetni, annyira jó élmény volt.

Nagyon rég nem fordult elő velem hogy ne előítéletekkel fussak szembe vagy épp kőkemény falakba ütköztem volna mikor könyvekről beszélgetek valakivel. Nem kellett tojáshélyon pipiskedve lépkednem, meg tudtuk beszélni az érdeklődésünket és hát a közös pont természetesen a sárkányok voltak. Nagyon jól esett beszélgetni így. Olyan rég volt.

Végülis a vasárnap zárása jó volt. El készült a videó is:

29. budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2024 élmény beszámoló

És ezzel azt hiszem az élmény beszámoló a végéhez ért.

Rengeteg minden kimaradt lemaradt és tuti hogy napokat tudnék rágódni dolgokon ami ott történt. Még is azt hiszem itt az ideje elengedni.